Nyári Eső (Latenite Works)

Hallgasd az éjben a nyári esőt.
Mit ígér, mire kér, szeress úgy ahogy én.
Hallgasd, az éjben a nyári esőt.
Gyönyörűm, te legyél, utamon te kísérj.

Éjjel a hol megint trükköset játszik.
Téged ígér, te mégis messze jársz.
Csillagok arcába nézve még látom
Felfénylő tested, szemed mosolyát.

Én voltam, jól tudom ki többet akart.
Hogy legyünk egymásnak, víz s a part.
Őrült, ki néz, de semmit nem lát.
Bár elfér két szívben az egész világ.

Hallgasd az éjben a nyári esőt.
Mit ígér, mire kér, szeress úgy ahogy én.
Hallgad az éjben a nyári esőt.
Gyönyörűm, te legyél, utamon te kisérj.

Hallgasd az éjben a nyári esőt
Mit ígér, mire kér, szerelem te kisérj.
Hallgasd az éjben a nyári esőt
Igazam te legyél, gyere vissza ne félj.

Odakint most a szél felhőket kerget
És idegen nap szórja szét aranyát.
Már nem is tudom, mit gondoljak rólad
Megérint a fény és utamra bocsájt.

Én voltam, jól ki többet akart
Hogy, legyünk mi egymásnak víz, s a part
Őrült, ki néz, de semmit sem lát
Bár, elfér kêt szívben az egész világ.

Hallgasd az éjben a nyári esőt
Mit igér, mire kér, szeress úgy ahogy ên
Hallgasd az éjben a nyári esőt.
Gyönyörűm, te legyél, utamon te kisérj.

Hallgasd az éjben a nyári esőt
Mit igérj, mire kérj, szerelem te kisérj.
Hallgasd az éjben a nyári esőt
Igazam te legyél, gyere vissza ne félj.