Tünderdomb

Majd felhőket láttok
Majd réseket rajtuk
Majd fényeket, mely azokon átjut
Fent lebegtek, és nem jöttök vissza már
Akkor egyedül lesztek, de repülhettek
Most sokan vagytok, de nem repültök
Csak álltok a földön, és nem merültök
Semmiben el igazán

Majd fellélegeztek, ha jő a hajnal
Egy sok csendből szült búskomor dallal
Elindultok messze-messze
A Tündérdomb felé
És ott ültök majd egy felhő ölében
Hátradőltök lomhán, kövéren
És elérkeztek arra a helyre
Hova csak az álmok vihetnek el