A Szív Dobbanása
Parno Graszt
4:41Mégis hogyan mondjam el neked Előfordul, az ember megremeg Elbotlik, majd feláll ő magától Süt rája még Nap az éjszakából Azt kérdezik tőle, milyen volt Mikor lent járt, milyen nóta szólt Siratták, vagy mulatták talán Nevettek-e bolondnak baján S egyszerre mindenki felnéz És az égen a jó Isten Ha tudná, hogy mit tegyen Hogy maradjon, vagy menjen Azt mondják, részeges vagyok Pedig csak szűnni akarok Egy kicsit elhagyni magam Hogy aztán nyíljon alattam Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz Keserűt, édeset, azt amit csak lehet Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz Keserűt, édeset, azt amit csak lehet Lesz még így se, s úgy is jó lesz tán Tölts még egy bort, légy oly kedves, ám Ne túl sokat, jusson a fellegekbe Hátha esik eső a kertekbe Virágot hozz onnan csokorba Szirmait a szél hadd hordozza Egy ajtó ma nyitva áll előttem Édesanyám csókolom, megjöttem És mindenki felnéz És az égen a jó Isten Mintha éppen int nekem S a hold felkel csendesen Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz Keserűt, édeset, azt amit csak lehet Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz Keserűt, édeset, azt amit csak lehet Meg a világ, meg a fű és a fák, gyönyörű És a tél, ami nincs, gyere nyár, betekints Fújj meg szél, ahol érsz, szép leány, megigéz Keserűt, édeset, azt amit csak lehet