Megfakult Fénykép

Nincs már semmi ami ide kötne
Nincs már semmi ami ide kötne
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre

A kopott fotókról a múltunk visszainteget
Mert eveztünk de elvesztünk és megmaradtunk pixelek
A vonat indul kérdés a peronon ki marad
Szemedben esőerdő a szemebe' sivatag
A város kirakat a bábuk néznek belül semmi sincs
A világ tükörben pózol és velünk szelfizik
Megfakult képeken élek én a keret a börtön
Az elmúlt szerelem fekete levele szemete hever a földön
Nem az vagyok kit akarsz és nem az aki kér
Csak a sötét árnyék vagyok aki hazakísér
Csak a hajnali szél ami egy szennylapba belekap
Viszi a hírt hogy csak sírsz hogyha vele vagy
A bal láb még a porba és a jobb már lép a hóba
Az évek össze folytak és ha kérdezed hogy hol van
Minden tettben benne minden elfelejtett szóban
Nézd múltunkat hogy összetépve úszik el tóban

Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre örökre
Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre örökre

Elkapnám a vállad Kiáltok utánad
De néma bánat betapasztja számat
Szemebe vaku villan egy pillanat szétég
Egy emlék elillan megfakul egy fénykép
És ordítanék de minek? Te úgyse hallasz
Egy kötélbe kapaszkodok amit Te tartasz
Mint egy fekete rózsát amit a tél betemet
Tudom azt hogy elfeled a világ ha elengeded
Mondják az út a fontos és téved ki azt hiszi a cél
De cél nélkül nincsen út az embert viszi a szél
Mint a füstöt csak fújom és belepi a köd
Ahogy a múltam eltűnik már semmi sem ide köt
Mint egy vagon minden állomáson átrobogunk
És mikor késő észrevesszük hogy távolodunk
A szívem konok és csak visz amíg dobog
Talpam alatt a múlt mint halott falevél ropog

Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre örökre
Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre örökre

Mint egy megfakult fénykép a polcon
Elfeledve heverek rég
Azt kérdezem magamtól folyton
Hogy miért téptek szét
Mint egy megfakult fénykép a polcon
Elfeledve heverek rég
Azt kérdezem magamtól folyton
Hogy miért

Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre örökre
Nincs már semmi ami ide kötne
Lassan úgy érzem elveszek a ködbe
Nincs már semmi ami ide kötne
Lelépek örökre örökre