Vén Hobó

Kinyitja ablakát a fény
Kinyitja ajtaját az ember
Jól ismert útra lép
Ismét a régi kép
Siet, hogy el ne késsen egyszer

Egy utca csendes szögletén
Derül egy ősz szakállas ember
Vidáman nézi rég
Hogy fut több nemzedék
Ő tudja: elsietni nem kell

Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Elment az utolsó hajó

Vállán egy foltos kiskabát
Alatta lelkében egy nagy világ
Ellenség, jó barát
Sok hosszú úton át
S még mindig két szemén az ifjúság

Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Elment az utolsó hajó

Minden út egyszer véget ér
Elfárad már a vándor ember
Hallgasd, hogy mit mesélt
Így szórja szerteszét
Kincseit, mit összegyűjtött egyszer

Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Elment az utolsó hajó

Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Elment az utolsó hajó

Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Vén, vén hobó
Elment az utolsó hajó