Délutáni Duma

Hangom belepi a telepet, mi van gyerekek,
Minek kerítettek mindennek ekkora feneket,
Pörögnek a kerekek, ismerem a terepet,
Hazug szerepek, az életekben kevés szeretet.
Le se esik, hogy itt sebe senki se nincs,
Sebesen keresem zsebemben, van-e ZS, de nincs.
Szememmel lelesem, honnan lesz meg az ezresem,
Hagyom a kezem vezessen, úgy se jövök ki vesztesen.
Elég volt a mese, túl sokáig keresem,
Gondoktól terhesen, napról napra keservesen,
Nem jött be ma ez sem, felállok, ha elesem
Tudod tesó, nálam nem vagy különb te sem.
Nem merítek, ha a terítékért elítéltek,
Akkor akarjatok menőzni, ha valamit el is értek.
Úgyis segítek, ha kértek, de túl sok lett az érdek,
Csak a számlákból temérdek meg elkopott térdek.
Annyiszor rogysz földre, szaladsz körbe körbe,
Életed leéled másfélszobás betontömbben,
Majd eltűnünk a ködbe, én mivel lépek közbe,
Úgy nézek az üvegbe, mint a jós a kristálygömbbe.
Más vigaszom ha lenne, nem én lennék alattam,
A zene az én palettám, mert minden mást rég feladtam.
Hallatlan, hogy hallom, ahogy a zár kattan,
Sakkban vagyok tartva, de küzdők elfáradtan.
Találó a talányom, talán találok a lányon
Mi javíthat az arányon, alap alattam ajánlom.
Maradhat, ha bevárom, a jópofát bevágom,
Csak a játék a halálom, hagyjad is, mert levágom
Gondolom át gondom, dobálom a kukába,
A szakadt rongyaimban járok, rogyok meg a munkába.
Magányomba kocsma, ma már úgy el leszek ázva,
Amíg nem érzem hogy gáz van, még rálépek a gázra.
Úgy se bírja, amíg bírom arccal,
Amíg a smoke karcol, nevem ablakon egy karccal.
Felfal a city, túlélés csak harccal,
Győr az otthon, csapja Ady, Nádor, Marcal.