Nincs Mit Másítani

Senki se tökéletes, mindenkibe akad hiba,
Hiába megy ima, ha nem marad, csak a pia.
Az úgyis megszívja, ki nem néz magába,
Viharos lelkeknek eltelnek hetek beállva.
Köztük és közöttünk visszhangzik a kazettánk,
Itt növünk, költünk, itt emelt kezet ránk
A felnőtt élet ökle, és küldött sokszor földre,
Hogy felnőttem-e tőle? Nos, tanultam belőle.
Jutott rosszból bőven, de jót is kaptam,
Kattant a lakat, a föld alatt ragadtam.
60 se leszek, max a szavam halhatatlan,
Halkan lépkedek, pedig a sziget lakatlan.
Gazdag vagyok én is, de pusztán mentál,
1 percre megállok, ha szól egy instrumentál.
Örömmel tölt el még, ha az utca aszfaltján,
Töltök pár éjszakát, ezt megszokta a fajtám.
Sör van, nem Mai Tai, ököl meg Muay Thai.
Nem színes paradicsom, hanem csak kopár táj.
Vasbeton erdő, körbekerített terek,
Én felnyitom a szemed, hogyha itt mást látnál.

Mert itt nincs más, haver itt nincs más.

Mindenki hátrál, ez őszintébb a vártnál,
Nem kell új, maradok a régen beváltnál.
Beváltom a szavam, bár ezt ma nem teszi senki,
Nem teszitek zsebre, amit Bio ad meg Franky.
Heverem ki egy hétig egy hétvégét,
Kell néha ez is, másképp nem is élnék
Félnek attól, hogy mit mesélnek,
Tisztába vagyok vele, hogy veszteség is ér még.
De tér meg mindenki, ha egyszer betérnek,
A lábam vetem meg, ahova a hallgatók beférnek.
Énekként vonz a zene, mint a szirének,
A lelkem ad formát a tinta színének.
Tiszta izé ez, berántott a gépezet,
De vagy baszod a rezet, vagy az idődet élvezed.
Rendben Zen van, vagy az elmédet mérgezed.
Ez az í-re a pont, és nem lehagyott ékezet.
Veszed?! Itt nincs más, mint ami,
Nincs mit másítani, nincs idő ásítani.
Van, ki tanul, meg van más, aki tanít,
Van így, meg van, hogy eladsz egy mázsa vitamint.
Ez expressz, nem kell várni receptre,
Csak nyomni a rec-re a vakert, de pöpecre.
Itt születtél, vagy ide nem jöhetsz le,
Idegen vagyok, ezért engem nem követsz le.