Szeretetből Jöttél

Kimenék én ajtóm elejébe,
Föltekinték nagy magos mennyégbe.

Nyitva látám mennyország kapuját,
Azon belöl mennyország ajtóját.

Azon belöl egy terített asztalt,
s azon vala egy rengő bölcsűcske.

Abba' fekszik Urunk Jézus Krisztus,
Ül vala mellette Anyánk Szűz Mária.

Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő,
Beteljesült már az idő,
Törd át az ég zárt ajtaját,
Vár a világ sóvárgva rád!
Megnyílt az ég harmatozva,
Megváltónkat hogy lehozza.
Ég felhői nyíljatok szét
Hozva Jákob fejedelmét!

A lábával rengetgeti vala,
A szájával fúdogálja vala.

Aludjál el, lelkem szép virága
Szeretetből jöttél erre (j)a világra.

Aludj, aludj, én kisdedem,
Aludj gyönyörű gyermekem!
Nem királyné a te anyád,
Szolgálatból lettem dajkád.

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
Két kezével ápolgatja,
Két lábával ringatgatja.