Pálinka

Egyszer volt, hol nem volt, nagyon-nagyon régen
élt egy magyar betyár a puszta közepében.
Volt neki egy nagy terve, éltét ennek szentelte,
az emberek szomjúságát hogyan-miként csökkentse.

Könyvek közé bújva,
recepteket túrva,
érezte, hogy azok között nincsen elég durva.

Pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
csússzon hát a torkunkra.

Pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
csússzon hát a torkunkra,
csússzunk hát az árokba.

A dolgos évek hosszú sora
nem vezetett semmi jóra.
A végén már arra gondolt,
dicső terve kudarcot vallott.
A vágyait eldalolva,
az égieket meghatotta,
és az égből nagy fénycsóva,
végre kezében tarthatta.

Ezt az italt megkóstolta,
tisztább, mint a Vaszilij vodka,
mindenkinek terjesztette,
és az egész világ megszerette.

Pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
csússzon hát a torkunkra.

Pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
pálinka, pálinka,
csússzon hát a torkunkra,
csússzunk hát az árokba.

Pálinka, pálinka...