Текст песни

Út közben eltévedtem
Tudtam nem volt véletlen
Mindig is hittem a végzetben
Kerestem mi tart majd életben
Van akik meghaltak mégis itt vannak
Még mélyen lélekben
Van amit lehet, hogy jobb lett volna
Hogyha soha sem értek meg
Lehet többet is érdemlek
Kocsival az árokban
Megint veled álmodtam
Ha hibáztam másokra ráfogtam
Nem bízok másokban
Ők hibáztak magamat vádoltam
Lehet változtam rosszul látok a mámorban
Mögöttem minden lángokban
És a hangomat hallom kánonban
Régen nem hiszek a látszatnak
Nem engedem meg, nem bánthatnak
A testemben fura fájdalmak
Nemet kell mondjak a vágyaknak
Mostanra mindent feláldoztam
A pokol legalján páholyban
A szívem az régen zálogban
Ez lett a sorsom elkárhoztam