Dobbanás

Engedj közel, engedj be újra
Nyisd ki az ajtót, minden oly furcsa
Én is más lettem, s a világ nem tudja
Hogy kevés időnkből hány szép napra futja

De élünk, nem hiába élünk

Bár túl kevés, túl nehéz, túl nehéz és túl jó
Furcsa élet, túlvilági álomföldi altató (hmm)
Melletted ébredjek fel, engedj közel, engedj közel!
Ne mondd, hogy túl kevés, túl nehéz, túl nehéz

Rég elfogadtam, hogy minden elmúlhat
Máskor a földek virágba borulnak
Nézd a világot, kiért hazudjak?
Hamis ígéret legtöbbször magunknak

De élünk, nem hiába élünk

Bár túl kevés, túl nehéz, túl nehéz és túl jó
Furcsa élet, túlvilági álomföldi altató
Melletted ébredjek fel, engedj közel, engedj közel!
Ne mondd, hogy túl kevés, túl nehéz, túl nehéz

Maradjon meg nekünk egy kis világ
Egy dobbanás, és az legyen az életünk
Maradjon másoké a fél világ
Egy dobbanásban láthatatlanok leszünk
Egy dobbanásban láthatatlanok leszünk (hmm)

Ó, már túl kevés, túl nehéz, túl nehéz és túl jó
Furcsa élet, túlvilági álomföldi altató
Melletted ébredjek fel, engedj közel, engedj közel!
Ne mondd, hogy túl kevés, túl nehéz, túl nehéz (hmm-na)

Engedj közel újra!