Szívverés

Égszínkék szemeid színét,
mint szép emlék, úgy őrzöm még.
Egy lány így él, ugyanúgy, mint én,
csak vár, csak hív, és bármit kibír.
Gyere lépj elő a semmiből,
úgysem érhet baj,
mert a tiszta érzést védi majd egy láthatatlan pajzs.

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

Őrangyal idelép halkan,
és súg egy szót, egy vigasztalót.
Az élet néha elszakít,
de túl erős a vágy,
édes gondolattal játszom el, mintha mindig itt volnál.

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.

Mond miért van így?
Nézd mit művel a vágy!
Az életem Vele úgy megosztanám!

Hát Istenem, most légy velem!
Küld el hozzám Őt!
Nem számít mennyi még, olyan jó Rá várni!

Hosszú éjszakán, lépteidre várok még,
halvány gyertyaláng, forró könnyét szórja.
Szívverés ébreszti a csendet fel,
cinkos fénysugár iderajzol mellém már.