November

Próbálok vágni egy abalakot
Úgy szivárognak a színek
Hogy nem bírom egyedül

Mint szürke szivárvány a Nap felé
Vérzi a húrtalan hangszeren-ádoz
Ki az esőnek hegedül

Én próbálok súlytalan lenni
Hogy rajtam ne múljon a cél
Mert a föld az egy léghajó

A végtelen éjnek feszülve
Megszűrve az űrt
Ne félj, repülj hajóm
Repülj hajóm!

Itt senkinek nem kéne
Senkinek lennie
Egy falat ott maradt
Egy szelet ott maradt, talán

Hogy egymás ajkán lógjunk
Egymás szaván, egymás nyakán
Ne pedig egy régen kiszáradt fán

Próbálok vágni egy ablakot
Úgy szivárognak a színek
Hogy sírnak az istenek

Persze, semmi baj kedves
Ha tudnád én már a saját Istenemben
Sem hiszek

Itt senkinek nem kéne
Senkinek lennie
Egy falat ott maradt
Egy szelet ott maradt, talán

Hogy egymás ajkán lógjunk
Egymás szaván, egymás nyakán
Ne pedig egy régen kiszáradt fán

Itt senkinek nem kéne
Senkinek lennie
Egy falat ott maradt
Egy szelet ott maradt, talán

Hogy egymás ajkán lógjunk
Egymás szaván, egymás nyakán
Ne pedig egy régen kiszáradt fán