Két Tűz Közt

Az ős patkány terjeszt kórt
Csak rád szór pár erjedt szót
Lelked már oda lett
Érzed lázadnod kár késő már

De tükrödből rád mutat
A gyötrelmes bűntudat
Azt súgja menekülj
Mégis dermedten állsz megváltást vársz

Van-e még valahogy egy kis menedék
A vihar oly nagy és békén nem hagy
Törött tükrödből vád ami szól
Kérdi hogy álmaidból mi maradhat
Két tűz közt vagy

Az önvád most átszorít
Hogy nézzek rátok így
Azt súgom sose szánd
Azt ki patkány féle köpd csak le
Ez vár rám

Mert mindenre fény derül
És bűnbánat ég belül
Átkoznak jogosan
Látod mindig így jár ki rászolgál

Van-e még valahogy egy kis menedék
A vihar oly nagy és békén nem hagy
Törött tükrödből vád ami szól
Keresi hogy álmaidból mi maradhat
Két tűz közt vagy

Nekik nem számít gondolhatsz mást
Hiszen tudják hogy nincs választás
Nincs remény
Uram mondd miért éppen én

Mi legyen vihar inal át szívemen
Dühe oly nagy már békén nem hagy
Csak azt ordítja meg ne rohadj
De ebbe a szív meg az agy belefullad
Nagy bajban vagy

Mondd van-e még valahogy egy kis menedék
A vihar oly nagy és békén nem hagy
Törött tükrödből vád ami szól
Kérdi hogy álmaidból mi maradhat
Ha áruló vagy