H/Idegen

Idegenként tévelygek
Minden lépés egyre nehezebb
Ellepnek a kételyek
Persze, bírom
De nem igaz a fele sem
Monotonná váltak
A percek, amikért eddig éltem
Ketrecbe zárnak
A tetteimet rég elcseréltem
Üresen tátongó
Mit sem érő szürke estékkel
Fel se tűnne, ha tűzbe vesznék el

De, ha egyszer itt állsz a helyemen
Másképpen látsz majd engem
Lehet, egyszer más lesz a szerepem
Addig el kell rejtenem

Hidegen szólsz hozzám
Szavaiddal a föld alá viszel
Százszor is visszahoznám
Újraélném, de többé nincs kivel
Feketében látok
Minden színt magaddal vittél
Egy helyben állok
Gyászolom, amiben eddig hittél
Végig kell néznem
Hogy egyre messzebb és távolabb leszel
Hova zuhansz, ha senki nem kap el?

De, ha egyszer itt állsz a helyemen
Másképpen látsz majd engem
Lehet, egyszer más lesz a szerepem
Addig el kell rejtenem
Mindazt, mit mondanék
Ha kérnéd ott lennék
És bármit megtennék
De mégsem kéred
Maradok az árnyékban
Távolról látatlan
Az éjjel álmatlan
Mert másképp érzed

El kell rejtenem

El kell rejtenem

Mindazt, mit mondanék
Ha kérnéd ott lennék
És bármit megtennék
De miért nem kéred?

Maradok az árnyékban
Hol vérző sebem láthatatlan
Az összes éjjelem álmatlan
De túlélem majd álarcban

De, ha egyszer itt állsz a helyemen
Lehet, egyszer más lesz a szerepem
Addig el kell rejtenem

De, ha egyszer itt állsz a helyemen
Másképpen látsz majd engem
Lehet, egyszer más lesz a szerepem
Addig el kell rejtenem
Mindazt, mit mondanék
Ha kérnéd ott lennék
És bármit megtennék
De mégsem kéred
Maradok az árnyékban
Távolról látatlan
Az éjjel álmatlan
Mert másképp érzed