Libikóka

Egyszer egy kicsit fent,
Aztán egy kicsit lent,
Ilyen a játék, be ne feszülj!

Erősen kapaszkodj,
És aztán rugaszkodj,
Ha odakoppan, le ne repülj!
Ne menekülj,

Lesz társad a jóban-rosszban mindig,
Majd a mélyből felemel ő!

Az élet igazi móka,
Olyan, mint a libikóka,
Egyszer fent, máskor lent,
De a lényeg, hogy mindig nevess odabent!

Az élet igazi móka,
Olyan, mint a libikóka,
Egyszer fent, máskor lent,
De a lényeg, hogy mindig nevess odabent!

Egyszer fent
Egyszer lent
Egyszer fent

Ez is, az is kell,
Fekete fehérrel,
Úgy jó, ha megvan az egyensúly.

Ha kicsit kibillen
A mérleg éppen,
Valami vár a hegyen túl,
A völgyön is túl,

Csak lásd meg a rosszban a jót is mindig,
Így a játék felemelő!

Az élet igazi móka,
Olyan, mint a libikóka,
Egyszer fent, máskor lent,
De a lényeg, hogy mindig nevess odabent!

Az élet igazi móka,
Olyan, mint a libikóka,
Egyszer fent, máskor lent,
De a lényeg, hogy mindig nevess odabent!

Egyszer fent
Egyszer lent
Egyszer fent
Egyszer lent
Egyszer fent
Egyszer lent
Egyszer fent

Az élet igazi móka,
Olyan, mint a libikóka,
Egyszer fent, máskor lent,
De a lényeg, hogy mindig nevess odabent!

Az élet igazi móka,
Olyan, mint a libikóka,
Egyszer fent, máskor lent,
De a lényeg, hogy mindig nevess odabent!