Ápolatlan

Tekintetem, mint apámé, haragom, mint anyámé
Mosolyom, mint az ősöké, akkor még volt minek örülni
Kisfiam, megint későn értél haza!
Bűntudatod a parkban hagytad rohadni az árokban
Bűntudatod a parkban hagytad rohadni az árokban
Az öntudatod a parkban hagytad rohadni az árokban

Így élünk majd, így trehányan
Így élünk majd, szervezetem ezt kívánja
Milyen ez az ég, kibaszott szép
Kócos hajam, mint a lelkem, pont olyan
Ápolatlan

Szakadt nadrágom miatt egy vénasszony
Minden nap elsírja magát a világon valahol
Fél, hogy vele együtt a sírba száll az emberi bűntudat
Csak szólok, minden rosszabb lesz, de én egyre boldogabb

Így élünk majd, így trehányan
Így élünk majd, szervezetem ezt kívánja
Milyen ez az ég, kibaszott szép
Kócos hajam, mint a lelkem, pont olyan
Ápolatlan

Így élünk majd, így trehányan
Így élünk majd, szervezetem ezt kívánja
Milyen ez az ég, kibaszott szép
Kócos hajam, mint a lelkem, pont olyan
Ápolatlan