Egyszer Minden Elszáll Mint A Füst

Az igazság, a bizalom, az izzadság, az izgalom
A barátság, a vagányság, a gazdagság, az irgalom
A becsület, a hírnév, a gyémánt, az arany és az ezüst
Minden elszáll mint a füst

Egyszer minden elszáll mint a füst
Egyszer minden elszáll X2

Nagymamám nem mesélt, mindig imádkozott
Aki átélte a holodomort annak minden megváltozott
A széltől is féltett ukrán mondókákra tanított
Az otthonkája zsebében szakított kenyérdarabok
Naponta együtt mondtuk az üdvözlégyet, nem jártunk templomba
Mert a hitünk bennünk él és nem egy lottózó a Tescoban
Ő régen elment, de itt hagyott nekem valamit
Mai napig hallom fohászát, a tört magyar szavait
Apám Bécsből szervírozott, Run DMC CD-t
Hiszen a hülye fia majd megveszett a rap zenéért
MC Hammernek képzeltem magam egy amcsi fekának
Kérésemre dollár jelet, készített medálnak
Szalonspiccben nyomta hogy "písz", "Páblikemeli", "Bisztibojsz"
Repedt karácsonyfadísz, munkásruha, gépolaj folt
A szerelőaknából magyarázta milyen a menő csajozós vaker
Vagy kántálta hogy "Boom a fejbe!" halott vagy fater

Szegfűkkel elballagtam nem kaptam oklevelet
Az ezüst pecsétgyűrűmmel az önbecsülésem is ott veszett
Rossz vér az ereimben, a szentfüzér szemeivel
Számolom a hidakat amiket magam mögött égetek fel
Vezekel Ezekiel - csak a tömjén, a hatalmi mámor
Lábtörlőnek megteszi a lenézett katalizátor
Felfeszített öltözőszekrény, monoton maraton
Morajlás, neonvibrálás, temető hangulat a szalagon
De mára már a gyár is bezárta kapuit, ment keletebbre
A munkásosztály tanúit, élve eltemetve
Hivatalok, kisablakok, csinovnyikok, tanfolyamok
Vörös alkonyatokról írom a kor karcolatot
Első látásra az volt, könnyen bolonddá tettél
Kézen fogva sétáltunk a boldogság mentén
Kettesben néztük a lemenőt, az egyetlen kincsem voltál
De mindent elpakoltál, ölelem a levegőt