Beatkorszak

Közben átnevezték már az utcátokat
Úgyhogy tök sokáig nem is találtalak
Aztán eszembe jutott, hogy cigit veszek
De a környékeden sehol nem lehetett
Inkább felmentem hozzád
És beszélgettünk a filmekről, amiket láttunk
A könyvekről, amiket olvastunk
És a zenéről, amit játszunk
Mi egy kulcsra zárt, sötét szobában is halljuk a világegyetem zizegését
Minket már nem lehet elrontani
— túl sokat láttunk és túl sokat utaztunk
És hiába zárják be a kedvenc helyünket
Mer' a kedvenc helyünk, az bennünk van
Egymásra mosolygunk az erkélyen állva
És nézzük a füstöt a távolban
Mi egy kulcsra zárt, sötét szobában is halljuk a világegyetem zizegését
Minket már nem lehet elrontani
— túl sokat láttunk és túl sokat utaztunk