Bergkamp

Bergkamp leveszi Marseille-ben '98 nyarán
A gyerekkori napfény megcsillan a zöld-fehér Fuji-reklámtábla oldalán
Szerelmes vagyok a szomszéd lányba
Éjszakánként hosszú leveleket írok neki
És eldugom a komód legalsó fiókjába
Égszínkék, fehér és narancssárga mezek egy távoli pályán
Anya fánkot süt, apa a szürke öltönyében
Ül egy helyen, ahol én majd később ülök sokat
Nagyon régen van ez, még a halottak is élnek
Az emberek hatalmas térképekkel az ölükben kávét isznak termoszból
És úgy indulnak délnek
A mozi előtt a sor az utca végéig ér
A Függetlenség napja nyitóhétvégéje óta nem láttalak
De majd holnap átjössz, és csak nézlek
Ahogy a Nike melegítőfelsődben elrúgsz egy labdát a naplemente felé
Nem emlékszem, hogy hol laktál
És már senkit nem ismerek itt, akitől megkérdezhetném

Bergkamp leveszi, és a fényben ott állunk mind a ketten
Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem

Bergkamp leveszi, és a fényben ott állunk mind a ketten
Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem

Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem
Olyan nehéz, olyan könnyű, olyan könnyű megszületnem