Azért Ne Bánkódjál

Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet
gyönyörű virágokkal?
Mezők illatoznak jószagú rózsákkal,
sokszínű violákkal,
Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek
sokféle madárszókkal.

Sőt még Cupido is mostan feltörlötte
homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova mint angyal
röpül, s víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván
kezére szép mátkáját.

Azért ne bánkodjál én jó vitéz társom,
ürülj minden gondoktul,
Eléggé hordoztuk heába' az sok bút,
legyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk,
távozzunk bánatinktul!

Aggasztaló bánat, búszerző szerelem
távol legyen mitőlünk,
Jó borokkal töltött aranyas pohárok
járjanak miközöttünk,
Mert ez napot Isten örvendetességre
serkengeti fel nekünk!