Johann

Ghymes: Johann
Johann, láttalak, mikor átszakadt a hold,
Éles szárnyadon templomszolga lovagolt,
Még a végtelennek is pillanat a rokona,
Mindig újra, mint a május, újra orgona.

Megfogantalak; - szólt a gúny az ész alatt,
Furcsa állapot; - szólt az ágy, - kihordalak.
Mennyit kérsz a mindenért, hogyha semmi ennyiért,
Ujjad fájdul, megbolondul, rend a lelkedért.