Vándorének

Mióta csak kinőttem a föld fölé, föld fölé,
Szívem útja mindenkié, senkié,
Arany kelet, piros nyugat kézbe hull, kézbe hull,
Fehér észak, fekete dél rám borul.

Refr.:
Túl, túl, túl, úton túl,
megint útra hív az óra, nem csitul.

Vándor, sose vár,
Ide-oda jár,
Mit csinál a halál,
Viszi, haza ha talál,
Viszi haza ha talál.

Földön alig áll,
Egeibe száll,
Kicsi tél, kicsi nyár,
Kicsi neki a határ,
Álmot kitalál,
Szíve kiabál,
Ugyebár, ugyebár,
Merevedik, aki vár.

Ahol tenger ölén kapná szűz egét,
Oda szülné a vándorok szellemét.
Ha meghallja a vándorok énekét,
Örömkönnyet törül el a messzeség.