Napraforgó

Nyáron, mikor kel a Nap, senki sincsen oly merész
Csak a sárga napraforgó, ki a Napba belenéz
Senki más nincs oly merész

Véget ért az éjszaka, véget ért a hosszú álom
Kelet felé néz az összes sárga tányér hosszú száron
Véget ért az éji álom

Aztán, mire jön az ősz, sárga szirmát lehullatja
S nem marad más csak a tányér, finom maggal telerakva
Szirmát mikor lehullatta

S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó
Széncinke és barátcinke, kék cinke és őszapó
Feje fehér, mint a hó

S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó
Széncinke és barátcinke, kék cinke és fenyvescinke
Pinty és csíz és tengelice
Meggyvágó és kenderike
Zöldike és őszapó
Feje fehér, mint a hó