Hunyoríts

Napfény éget ácsorgunk mezítláb
Ott állsz mégis alig nézek rád
Mert félek egyszer kell hosszan
És onnan már nincsen visszaút
Mert miért is lennél kegyelmes
Még sosem vesztettél háborút

Kézen fogva irány a semmibe
Minden ott van, de ne siess ennyire
Mert elhagysz én meg a testem
A tömegben már nincsen én meg te
Én táncra hívom a világot
Most érkeztem meg az életbe

Hunyoríts most még jobban
Most minden épp ott van
Ahol a szív jónak érzi
Ilyen lehet napfényben élni

Minden fordul
A nap már alattunk
Csendben fekszünk, messzire szaladtunk
Hadd rejtőzzem el most benned
Egy percig most hadd ne létezzek
Bűnösök maradnak örökre
Vajon akik egyszer léteznek

Lassan nyílnak, a szemeid virágok
Szirmok hullnak miközben szilánkot
Húzunk mélyről a szívből
Az ágy mellé tesszük estére
Reggelre virárágok nőnek
Tudom majd a seb helyére

Hunyoríts most még jobban
Most minden épp ott van
Ahol a szív jónak érzi
Ilyen lehet napfényben élni

Hunyoríts most még jobban
Most minden épp ott van
Ahol a szív jónak érzi
Ilyen lehet napfényben élni