Eszelõs Szerelem

Minden éjjel látom az arcát
Minden reggel figyelgetem
S ha megpillantom végre az utcán
Szemem boldogan rajta legeltetem

Megszállottan utamat járom
Zsebre tett kézzel követem a nőt
Irigykedve nézem az övét
Mely a csípőjén átöleli Őt
Édesség, úgy kellesz nékem

Nélküled mit ér az életem?
Félek, hogy kikészít ez az őrült
Eszelős szerelem!
Szédülten leskelődöm újra meg újra

Egy padon fésüli könnyű haját
Reszkető kézzel tartanám tükrét
És aztán átkarolnám szorosan a nyakát
Egyedül bolyongok a parkban

A lombok alján őt keresem
Galléromat felhajtom, s közben a cukorkát eszegetem
Esténként, ha magam vagyok újra felkavar ez az őrült érzelem
Otthon fáradtan bedőlök az ágyba
És a fényképét előveszem