Románc

Keresgélt a repülőgép
Fél szárnnyal a vizet szántva
Míg a lagunák közt rálelt
A parázsló betonsávra

Domborodott az ég kékje
Homorult a földnek zöldje
Mikor a gép alázökkent
Fújtatva és dörömbölve

Húzta a sok kis cölöpház
Maga alá az árnyékát
Rezegtek mint a bazári
Fölhúzható bádog-békák

Föld az éggel, kék a zölddel
Borult össze elalélva
Szerelemtől részegülten
Betűzgettem

Cartagena, Cartagena, Cartagena

Delet ilyet soha én még
Napot soha még így égni
Hol a bokor víz és viskó
S még a beton is érzéki

Félórát ha voltam nálad
Míg egy kisded megszülethet
Ameddig egy ismeretlent
Elföldelnek, elfelednek

Kísértésbe: szédítőbe
Estem véled szerelembe
Hogy maradjak viskóid közt
Mindenkitől elfeledve

Ittam fényed, kéked, zölded
A géphez gurított létra
Tetejéről félórára
Enyém voltál

Cartagena, Cartagena, Cartagena

Fölszállóban már úgy rémlett
Vityillóid rezegtetve
Mindegyikben mintha egy-egy
Szerelmespár ölelkezne

Jaj elválnunk miért kellett
Magadhoz mért nem öleltél
Minden évszakom azóta
Hóval borított hideg tél

Egy napodért, éjszakádért
Cserébe mit vágyton-vágyok
Adtam volna üdvösségem
Az örökkévalóságot

Ilyen bolond, ki szerelmes
Érzi, hogy a szíve béna
Belémsajdult: sose látlak
Többé viszont

Cartagena, Cartagena, Cartagena

S ittalak még - színed, fényed
Amennyi talán elég lesz
Itt a deres kárpátok közt
A közelgő öregséghez

Hol a nap is a tiednek
Csak lézengő halvány mása
Kél és nyugszik: emlékeztet
Az egyszer-volt ragyogásra

Ó, a kéked, ó, a zölded
Kékje, zöldje víznek, égnek
Karib-tenger tüneménye
A neved is belémégett

Nem gyógyít ki az idő sem
Azon kapom magam néha
Félhangosan szólongatlak
Cartagena

Cartagena

Cartagena, Cartagena, Cartagena