Csillagok, Harangok

Odakint a kertek alatt látni, ahogy felkel a Nap
Sugarai fénytüzétől a csillagok elolvadnak
Minden reggel megtörténik, mikor a Nap előbújik
Hogy egy csillag a sok közül örökre eltűnik

Ha egyszer az én csillagom fénye is kihunyna
Húzzátok meg a harangot a templomtoronyban!
Konduljon meg utoljára, visszhangozzák a hegyek
Nincs már többé, kinek szíve csak titokban szeretett!

A felvégi düllők alján neve sincs patak csordogál
Isten tudja, honnan ered, semmiből jön, semmibe megy
És akik vizébe néznek, mindegyikről lop egy képet
Ezer arcot visz magával a felejtésnek

Ha engem is egyszer ez a patak elragadna
Húzzátok meg a harangot a templomtoronyban!
Konduljon meg utoljára, visszhangozzák a hegyek
Nincs már többé, kinek szíve csak titokban szeretett!

Ha egyszer az én csillagom fénye is kihunyna
Húzzátok meg a harangot a templomtoronyban!
Konduljon meg utoljára, visszhangozzák a hegyek
Nincs már többé, kinek szíve csak titokban szeretett!

Ha engem is egyszer ez a patak elragadna
Húzzátok meg a harangot a templomtoronyban!
Konduljon meg utoljára, visszhangozzák a hegyek
Nincs már többé, kinek szíve csak titokban szeretett!