Délvidéki Szél

Szerémség, Bánság, Bácska
A Tisza legszebbik folyása
Az ország éléskamrája
Magyarok hazája

Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél
Sírdogál egy kismadár, fészke csupa-csupa vér
Lábát törték, megkergették, gúnyt űztek vele
De ő énekel csak, énekel, ez maradt minden fegyvere

Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá

Tenger vadvirág boritja fenn a dombtetőt
Koszorúja körbefonja rég az öreg temetőt
A meggyalázott sirok között bolyong egy magyar kisfiú
Apja keresztjéhez érve letérdel, úgy fogad bosszút

Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá

Egy ezredéve áll Aracsnak Pusztatemploma
Teteje a csillagos ég, nyári zápor ajtaja
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít
És ha újra szól a harang, a Délvidék szabad lesz megint!

Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá

Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lá, lá-lá-lá

És ha újra szól a harang, a Délvidék szabad lesz megint!