Hunok Unokája

Szabad Magyar vagyok, élek ahogy élek,
Én csak az Úr Isten előtt hajtok térdet.
Ő adta hazánkul ezt a darab földet
Ránk bízva a fákkal suttogó hegyeket.

Nemzedékek sora vérveríték árán
Kardal és kaszával ott állt kint a vártán
Ma sem törhetnek meg közülünk egyet sem
Szerencse kísérjen, bátorság vezessen!

Vad vihar torkában, zúgó jeges árban,
Sziklaként állunk mi szép Magyarországban.
S míg a csillagösvény ragyog fejünk fölött,
Körmünk szakadtáig védünk minden rögöt.

Üzenjük a világ mind a négy sarkába,
Hogy a büszke magyar, hunok unokája!
Üzenjük a világ ezer szegletébe,
Voltunk, vagyunk, s leszünk! Él Attila népe!