Rozsdaette Penge

Rozsdaette penge falra kiszegezve
Dicső múltunk hol vagy, hol vagy eltemetve?
Kiásunk a sírból kopott büszkeségünk
Gyalázott zászlaink, megcsonkított népünk!

Vérző tíz körmünkkel kaparjuk a földet
Ezen nehéz órán Istenünk segíts meg!
Segíts meg Istenünk, fogytán már erejünk!
Kezedben van sorsunk, mutass jelet nekünk!

Most hóförgeteg támad szép magyar Kárpátnak
S vad szél járja által a végtelen pusztákat
Érzem arcomon már jeges fuvallatát
Tomboló erejét s lángoló haragját

Kelettől nyugatig perzsel végig tüze
Hogy azt, mi rossz e népnek hamuvá eméssze!
Virágba boruljon ez a büszke ország!
És együtt mondjuk újra, éljen a szabadság!

Esztendő se múljon, dolgozzon a kovács!
Kard kell ide újra, acélos csillogás!
Pengéjét rozsdával ne etesse senki!
Jaj, de keserű, jaj, de szép most Magyarnak lenni!