Óda

Itt ülök csillámló sziklafalon
Az ifjú nyár könnyű szellője
Mint egy kedves vacsora melege száll
Szoktatom szívemet a csendhez
Nem oly nehéz
Idesereglik, ami tovatűnt
A fej lehajlik és lecsüng a kéz

Szeretlek, mint anyját a gyermek
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Szeretlek, mint fényt a termek
Mint lángot a lélek, test a nyugalmat

Szeretlek, mint anyját a gyermek
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Szeretlek, mint élni szeretnek
Halandók, amíg meg nem halnak

A pillanatok zörögve elvonulnak
De te némán ülsz fülemben
Csillagok gyúlnak és lehullnak
De te megálltál szememben
Ízed, miként a barlangban a csend
Számban kihűlve leng
S a vizes poháron kezed
Rajta a finom erezet, föld-földereng

Szeretlek, mint anyját a gyermek
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Szeretlek, mint fényt a termek
Mint lángot a lélek, test a nyugalmat

Szeretlek, mint anyját a gyermek
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Szeretlek, mint élni szeretnek
Halandók, amíg meg nem halnak

Szeretlek, mint anyját a gyermek
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Szeretlek, mint fényt a termek
Mint lángot a lélek, test a nyugalmat

Szeretlek, mint anyját a gyermek
Mint mélyüket a hallgatag vermek
Szeretlek, mint élni szeretnek
Halandók, amíg meg nem halnak
Oo-oh, whoa-oh