A Szomorú Szerelmek Hercege

A villamos ablakán,
mint egy frissen festett képet,
az esőcseppek elmossák az arcod.
Egy csengetés, egy rándulás,
és te elindultál végleg -
a szomorú szerelmek hercege én vagyok.

Az éjszaka tengerén
eltévednek a fények,
és palástomra szállnak ezüst csillagok.
Egy szép napon majd azt hiszem,
hogy csak képzeltelek téged -
a szomorú szerelmek hercege én vagyok.

Szolgám a bánat,
a csalódott vágyak,
ékszerem könny és fájdalom.

Egy szélkakas megfordul,
nem törődik a széllel,
engem néz, ahogy cigarettára gyújtok,
a füstből egy arckép összeáll,
aztán darabokra hullik széjjel -
a szomorú szerelmek hercege én vagyok.

Szolgám a bánat,
a csalódott vágyak,
ékszerem könny és fájdalom.