Kérek Még
Kharagoz
2:32Éjjel mondom hogy nincs szükségem rád már Az amim most van többet ér a vágynál Súgd meg mondjad mi a lényeg Üresek a szavak nincs egy igaz érved Éjjel hallom hogy dübörög a gondom Csattog a padlón a lánc ahogy húzom Érzem hogy gátol engem egy ponton Én már nem látom szépnek Én akarom ezt tisztán látni Tudom hogy nekem ez fog majd fájni Leszakad a lépcső felesleges várni Hidegen hagy engem a tetejére állni Megragad a szándék a szóban Ő az aki hátat fordít a porban De ki vagyok én hogy ezt megmondjam Bús viharok én szóltam Nem értem a hangját mégis én rám várt Nem látom arcát béreli a pálmát Fejére helyezi hamis koronáját Mégis én látom az ő rabigáját Én majd nyomom úgy ahogyan érzem Magasan a mérce de tudom hova léptem Nem tehetek róla mert én ezt nagyon élem Megigéz az éjben egy ismeretlen halk szó Eljuttatja fülembe hogy nyitva van az ajtó Akárhova lépek engem beborít az erdő A másik oldalról érzem egyre hidegebb a szellő Én akarom ezt tisztán látni Tudom hogy nekem ez fog majd fájni Leszakad a lépcső felesleges várni Hidegen hagy engem a tetejére állni Megragad a szándék a szóban Ő az aki hátat fordít a porban De ki vagyok én hogy ezt megmondjam Bús viharok én szóltam Nem értem a hangját mégis rám várt Nem látom arcát béreli a pálmát Fejére helyezi hamis koronáját Mégis én látom az ő rabigáját Néha szerettem néha gyűlöltem Egyre jobban én elfelejtem Mindenhonnan szét húz a mélység Foszlányokban mutatja maga mosolyát