Eltévedtem

Démonok őrzik este az álmom
Alkohol mámor a boldogság távol
A nyakába hordja a szívemet láncon
A világgal szédülök szívom a blázom
Még nem léptem túl a múlton
Csak feszkem a füstömet fújom
Már fekete lett a lelkem
Tovább megyek a magányos úton
Te nem érted meg hogy nem mérgeznek
A toxik emberek szétszedtek
Tudom élvezted ahogy égettek
Most megint láthatsz majd részegnek
Megint szédelgek, élek a pénteknek
Az utamat jelölik a vércseppek
Várja az összes hogy tévedjek
De ne szólj hozzám ha nem kérdezlek (jah)

Körül vesz most a semmi
Túl nagy lett már a csend
Meddig birhatnám?
Nem hall engem senki
Eltévedtem már
Hova vezet ez az út?
Még mindig kísér a múlt
Folyton a fülembe súg
De mostmár mennem kell tovább

Én ezt nem így terveztem
Jó lenne már felkelnem
A múltat elengednem és a sötét ellen a kesztyűt felvennem
Túl sokan átvágtak
A hátamon felmásztak
De nem érdekel többé így leszek több én
A kapcsolatom velük elvágtam
Nézd rég menetelek és minden időmet és pénzemet beleteszem én
De ez nekem nem elég, hajtok a sikeremért
Még ha bele is gebedek és az egész felemészt
Most mennem kell nem csak egyhelyben
Várni a fényt hogy engem elnyeljen
Nekem nyernem kell
De még rendetlenség van sajnos bent a lelkemben (aha)

Körül vesz most a semmi
Túl nagy lett már a csend
Meddig birhatnám?
Nem hall engem senki
Eltévedtem már
Hova vezet ez az út?
Még mindig kísér a múlt
Folyton a fülembe súg
De mostmár mennem kell tovább

Vár rég vár, épp rám talál
Vár még vár, egy jobb sor ami majd rám talál

Hova vezet ez az út? (Hova vezet ez az út?)
Még mindig kísér a múlt (Még mindig kísér a múlt)
Folyton a fülembe súg (Folyton a fülembe súg)
De mostmár mennem kell tovább

Hova vezet ez az út?
Még mindig kísér a múlt
Folyton a fülembe súg
De mostmár mennem kell tovább