Nosztalgia
Manuel
3:10
Текст песни
Most kellene lelépnem innen Súgja minden porcikám Minden csúf emlék visszadob Amig te ott állsz Felig felkapcsolt villanyok Gyáván átvészelt éjszakák Tul sok van bennem még ahhoz, hogy Jartam arkon-bokron át A dombon túl minden délibáb Elhinném még egyszer, de úgy nem gyógyulok meg Felrajzoltam sok hatart Már mindegy hányszor lépem át Végül úgyis újra bánt Már úgy unom! Nem akarok küzdeni folyton ez nem fair Meg a rehabon várni a reggelt Beleég az agyamba ez egyszer minden hang Látom a gépröl még Budapestet Ez az őrült hely lett a kedvenc Beleöszültem, de ez egyszerre Gyönyörű, csak néha még fáj Néha kiráz a hideg, néha még fáj (Néha még fáj...) Régen elmúlt már Nem bánom, hogy fáj Senki mást nem hibáztatok Már úgyis mindent feldúltál Nincs rám orvosság De ennyi jár, nem hibázhatok Talán az orgonabokor még elmeséli Mennyi fájdalom kísérte végig Mennyi vágy, mennyi fájdalom Ideje a régi rút idöket elcserélni Tényleg nagy ára volt idáig érni Mennyi seb, mennyi bánatom Most valahol egy ablakon hagyott hideg lehelet Arra kér, hogy fessek rá ma szebbet De nem megy, így volt jó A fejemben egy hang az súgja, senki nem szerethet Miért nem dobnának ök is egyszer Ahogy régen, mindenhol? Nem akarok küzdeni folyton ez nem fair Meg a rehabon várni a reggelt Beleég az agyamba ez egyszer minden hang Látom a gépról még Budapestet Ez az orült hely lett a kedvenc Beleöszultem, de ez egyszerre Gyönyörú, csak néha még fáj
