Shoego

Megsúgja az ízlésem, hogy mi az érdekes
Hogy ki az édesebb, és ki a diabéteszes
Megsúgja az ösztönöm, hogy melyik útra lépjek
Hogy hagyjam abba örökre, vagy meginduljak végre
Megsúgják az emlékek, hogy kiben bízhatok
Ha tényleg kurva nagy a para, kiket hívhatok
Megsúgják a terek, hogy épp mi, mennyibe kerül
Elviszik a Kohét, hogy mennyivel ki se derül
Régóta próbálkoznak, de már nincs, aki kisegítene a bajból
Nem hagyom, hogy segítsenek, pedig tudom, hogy mindenki nekem akar jót
A magány azt súgja, hogy menekülj csak
Tudod, nem vagy egyedül azzal, hogy egyedül vagy
Vegyed és edd, a többit már te se nézed
Mindig minden kell, nem örülhetsz a negyedének
Ezer és egy, rengeteg, de beleférhet
Úgyhogy ne elégedj meg eggyel, mert nem elég egy

Megsúgom, nem beefelek többet, mégsem vagyok vega
Vágod, az ember legjobb barátja a Ketya
Kun Béla reprezent, nekem egy spanom se crackezett
Inkább egy kerekezett, na jó, max. egyet kerekezett
Mélyebb témákat keres, mer' a cash nem érdekes
Lehetnék semmirekellő is, mer' senki sem tökéletes
Sokszor hibázok az életben, de mindig korigálok
Mer' túltengnek a véremben a midikloriánok
Nem vagyok bolygó, nem jártam be orbitális pályát
Az ivadékaimért evezem minden nap a gályát
Hajdanán sokat hajtottam, most másoknak hajtok
Vagy mások hajtanak? Kinyitná már azt az ajtót?
Az idő felületesen kezel, nem gyógyítja a sebet
Az utunk rövid a Földön, úgyhogy földöntúli leszek
Azt súgja valami, annyi minden van még bennem
A zenék frekvenciatartománya tart életben