Farkasok

Túlnőttem minden börtönön
Feltéptem ajtót ablakot
Érzem a fogakat a bőrömön
A tenyeremből esznek a farkasok

Sose lesz vége viszem a zászlót
Alattam ropogó csontok hipokriták meg moralizálók
A sírból is kimásztam én vagyok az a fekete ló
Egy repedezett tükörkép egy húsvér mementó

Annyit néztem le a mélybe már a mélység néz belém
Jöhet a fémes íz a számban vagy a méz a kés hegyén
Romjaimból építettem tornyot palotát
Szögesdrótból koronát

Túlnőttem minden börtönön
Feltéptem ajtót ablakot
Érzem a fogakat a bőrömön
A tenyeremből esznek a farkasok

Soha nem voltam elég pedig soha nem voltam elégtelen
Két tűz között csiholtam egy harmadikat amivel a másik kettőt elégetem (most már elég)
Ez nem értelem ez oltalom sugallat katarzis
Ezt nem olthatod el bármennyi földet rá kotorsz is (nem)

Akkorára gyúrtam az állatot magamban két másik állat se bír el vele
Tudod van ez az állapot ez a farkas farkasnak embere
És ez a ragozó ragadozó ösztön utánam temetetlen tetemeket vontat
Örökké lángnyelvtannal és nyitott vonyítással őrzöm a holdat

Túlnőttem minden börtönön
Feltéptem ajtót ablakot
Érzem a fogakat a bőrömön
A tenyeremből esznek a farkasok