Szuperhősös

Néha tényleg jobb lenne
Mindent csak összepakolni
És elmenni messzire fel a hegyekbe
Ahol már nem fúj a szél
Ahol nem karcol már a vágy
Hogy ne hiányozz
Azt mondod élünk, de rohanunk
Az iroda az otthonunk
Elérünk, nem vigadunk
A külsőségekre adunk
Hát milyen, hát milyen lett ez az élet
Hát milyen, hát milyen?
Hát hiányzik a jó szó, a szeretet
Hogy lehessek még veletek
A keszekusza kezetek
A barátok, a teretek
Hol végre életemben egyszer
Önmagam lehetek

De nem vagy egyedül
A félelem elmenekül
Az éterbe majd bevegyül
Hogy végre láthassanak engem
Hogy lehessek én is szép

Te csak azt látod amivé válok
A sötétben állok
De ti nem vártok már rám rég
Mert összetört az élet
És ragasztó nincs kéznél
Figyelj csak rám, nézz ide
Ő bolyong a tébolyon
Csak támolyog,csak kóvályog
Egy életen át

Néha tényleg jobb lenne
Szimplán csak eltűnni pár órára
Emberekre mosolyogni anélkül, hogy szólnának
Szaladni a barátokkal a korai órákban
S nevetve elesni
Mert úgy hiszem ha szaladok
Még nem biztos haladok
Itt maradok a darabokkal
Hiszen az idő megvár
Az utunkat megírták már valahol
Egy picike kunyhóban

Mert egyik nap felkel a nap majd
És elengeded ami fáj
És érzed kicsit más az élet
Mint tavaly a nyár
Óh voltál kárhozott már
Megjártál ezer hibát
De nem lehet hiába

Te csak azt látod, amivé válok
A sötétben állok
De ti nem vártok már rám rég
Mert összetört az élet
És ragasztó nincs kéznél
Figyelj csak rám, nézz ide
Ő bolyong a tébolyon
Csak támolyog,csak kóvályog
Egy életen át

Tudod, nem kell szuperhősnek lennünk
Ahhoz, hogy kedvesek legyünk