Féreg

A plafont néztem, vágyakoztam, "Ó, hogy szakadj rám!"
A szavak tőle változatlan, "Jó, hogy maradtál!"
De minek tömném ábrándokkal korgó szívemet?
Ha ő már azzal jóllakik, hát itt nincsen helyed

Nem várok holnapra, lelkem kiforgatta
Erőtlen álmomba' nincs, aki szólhatna
Faragtam én neked csodaszép éveket
Keserű hangommal, azt mondom, "Ég veled!"

Nem kéne dobálózni dühös fennhangon
Ami szép volt, legbelül majd úgyis megtartom
Ha volna rá mód, egyébként meg, csodás életet!
Érezze át más is azt, mi engem éltetett

Nem várok holnapra, lelkem kiforgatta
Erőtlen álmomba' nincs, aki szólhatna
Egy ember vétkezhet, a másik éheztet
Féregként kívánod, egyszer már érezted

Szólíts féregnek addig, míg lélegzek!
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek
Szólíts féregnek addig, míg lélegzek!
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek

Véletlen én lettem az, aki kéretlen
Életem végéig utolér engem
Látlak majd téged, a verejtéked
A neveddel együtt pusztul véled

Szólíts féregnek addig, míg lélegzek!
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek
Szólíts féregnek addig, míg lélegzek!
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek

Szólíts féregnek addig, míg lélegzek!
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek
Szólíts féregnek addig, míg lélegzek!
Nem bántlak én, csak belül mérgezlek