Kelj Fel
Nemzeti Hang
3:37Ott egyem meg a harcmezőn, az utolsó komisz kenyerem, de ne legyen többé a hazám, akkora, mint a tenyerem. Ha elbukom, hát volt értelme, védtem egy kócos szeretőt. Lábhoz tett fegyverrel állok meg, hősen az Úr Isten előtt. Kár, hogy a Hunnia határát szegte át, Szép szülőföldem darabokra szaggatták. Nézd, ez a város még mindig romokban áll, De felépül majd újra, ha a magyar harcba száll. Bizonytalanok most az órák, s titokba burkolt holnapok. De gyűlölöm a satnya várást, indulni inkább kész vagyok. Puskám csövébe virágszálat fűz majd egy kis magyar leány. S csillagokkal lüktet szíve, utánam őszi éjszakán.