Végtelen Játék

Mikor megismertem az arcod,
mikor hozzám ért a kezed,
és egy kóbor csillag vigyázott ránk,
jó volt.

Mikor először nem figyeltünk,
mikor nem mondtunk igazat,
és a csend szorongva leült közénk,
rossz volt!

A szélben kavarog egy szalmaszál,
kinyújtott tenyerembe száll.

Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
kétszer nem dob senki sem,
de van olyan, hogy visszalépünk.

Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
se velem, se nélkülem,
örök körforgásban élünk.

Mikor ébren vártuk a reggelt,
mikor néztük a madarakat,
és a lelkünk együtt szárnyalt velük,
jó volt.

Mikor hiányzott a féltés,
mikor nyeltük a könnyeket,
és a hűség hűtlen elmenekült,
rossz volt!

A szélben kavarog egy szalmaszál,
kinyújtott tenyerembe száll.

Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
kétszer nem dob senki sem,
de van olyan, hogy visszalépünk.

Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
se velem, se nélkülem,
örök körforgásban élünk.

A szélben kavarog egy szalmaszál,
kinyújtott tenyerembe száll.

...gitár...

Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
kétszer nem dob senki sem,
de van olyan, hogy visszalépünk.

Ó, nem!
Ez a játék végtelen,
se velem, se nélkülem,
örök körforgásban élünk.