Szomorú Szívem

Messzi földön, semmi közepén
Csak egy árva rózsa virít magában
Nyáridőben, télvíz idején
Egyes-egyedül e kerek világban

Bús magányban nyíló rózsaszál
Párja nélkül mindig egymagában áll
Árva lelkem, mint az a virág
Álmában még odasimul tehozzád

Szomorú szívemnek fáj a szerelem
Elhamvadt a tűz, de én megégtem
Bűvöletet játsztál szívemmel
Ó, én bolond hogy hihettem el?
Szomorú szívemben búsul a világ
Pokol lett az édes Mennyország
Szememen a könnycsepp kicsordul
Rózsaszálra eső cseppje hull

Messzi földön, semmi közepén
Csak egy árva rózsa virít magában
Mégsem hervad, él még a remény
Nem marad majd egyedül a világban

Bús magányban nyíló rózsaszál
Párja nélkül mindig egymagában áll
Árva lelkem, mint az a virág
Hiszi még, hogy odasimul tehozzád

Szomorú szívemnek fáj a szerelem
Elhamvadt a tűz, de én megégtem
Bűvöletet játsztál szívemmel
Ó, én bolond hogy hihettem el?
Szomorú szívemben búsul a világ
Pokol lett az édes Mennyország
Szememen a könnycsepp kicsordul
Rózsaszálra eső cseppje hull