Titok

Álmodó csillagok, szerelmes illatok, csodák
Végtelen pillanat, átölel, nem szalad tovább
Várom az angyalok csillogó, ringató dalát
Úgy szoríts, úgy szeress, feledjek minden más magányt!

Ellopnák, elvennék, ne hidd, hogy megérthetnék
Holnap gondolj rám úgy, mintha véletlen álom lennék!

Érezlek, elhiszlek, őrizlek, nem kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj!
Nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég!
Tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!

Fénytelen hajnalok, végtelen űr vagyok, nem látsz
Éjszakák, nappalok, üvöltve hallgatok, nem vársz
Időnk már elveszett, meglelni nem lehet, nincs már
De részemmé vált, és nem tűr meg mást
Csak kínt, kínt, ami mindent elzár

Elszürkül, elfárad, elhamvad minden emlék
S majd úgy gondolsz rám, mintha véletlen álom lennék

Én érezlek, elhiszlek, őrizlek, nem kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj!
Én nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég!
Tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!

Én érezlek, elhiszlek, őrizlek, nem kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj!
Én nem múló vágyakkal éhezlek, kívánlak rég!
Tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég!