Szeretem
Nox
4:20Tart egy hű erő, meg a régi fák. De múlt idő: szép-szomorú világ. Tart az utcakő, ölelve vár a ház. De túlerő, ahogy hevít ez a láz... Elhív egy nem látott nyár, másképp' lesz jó, máshogy fáj az a táj. Refr.: Bárhova érjen az utazás, te vagy a végén. Szemem csillagig lát, pedig kicsi a világ: te meg én... Bárhova érjen az utazás, te vagy a végén. Léptem új utat vág, bár fent jár a világ tetején... Tartsd világod úgy, ahogy őrzöm én-, most más az út, de közös a remény. Óvd a lángot úgy, ahogy féltem én-, most más az út, de belül ugyanaz a fény. Elhív egy nem látott nyár... (ism.)