Utazás

Tart egy hű erő,
meg a régi fák.
De múlt idő:
szép-szomorú világ.

Tart az utcakő,
ölelve vár a ház.
De túlerő,
ahogy hevít ez a láz...

Elhív egy nem látott nyár,
másképp' lesz jó, máshogy fáj
az a táj.

Refr.:

Bárhova érjen az utazás,
te vagy a végén.
Szemem csillagig lát, pedig kicsi a világ:
te meg én...

Bárhova érjen az utazás,
te vagy a végén.
Léptem új utat vág, bár fent jár a világ
tetején...

Tartsd világod úgy,
ahogy őrzöm én-,
most más az út,
de közös a remény.

Óvd a lángot úgy,
ahogy féltem én-,
most más az út,
de belül ugyanaz a fény.

Elhív egy nem látott nyár... (ism.)