Ezüst Eső

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám

Lombjuk vesztett rózsafák
Földöntúli pusztaság
S csak hull, csak hull reám

Messzi földről jöttem én
Átölelt a tiszta fény
De elborult az ég, és a csillagok tüzét
Elnyelte a köd és a szürkeség
Minden oly sötét

Elhagyott, kihalt e táj
Lángvirágok füstje száll
S csak hull, és hull reám

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám