Vágyódás

Az ég ködösen néz le rám és valahogy most szótlan
Minden semmilyen körülöttem, nincs válasz
A fák is sejtelmesen susognak bele az éjszakába, a lelkembe
Fáj a gondolat, fáj, hogy érzek
Miért is van a születés!? Miért is van egyáltalán valami?
Egyedül vagyok a gondolataim káoszába, az őrületben
Hiába hívom őt kire már évek óta vágyok, s talán most még jobban mint valaha... hiába
Pedig tudja, hogy várom tudja, hogy szeretném, az érintését
Kínoz, mint minden körülöttem a szférában
Aludni szeretnék, úgy mint azok kik sosem vannak ébren
De álmatlan vagyok, gyenge ahhoz, hogy elaludjak
Így csak fuldoklok könnyeim tengerében, A magányom karjában
Ez a sorsom, Ezért kellett felsírnom egyszer régen
De többé, ha egyáltalán van ilyen nem fogok, mert voltam, vagyok, és a jövő idő meghalt
De lehet, hogy sosem volt, csak illúzió az egész