Két Összeillő Ember

Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel
Figyeld elakad a hangunk
Istenem hát mi vagyunk
Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre nem csak álmodunk

Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel
Figyeld elakad a hangunk
Istenem hát mi vagyunk
Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket

Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel
Figyeld elakad a hangunk
Istenem hát mi vagyunk
Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet