Most Élsz (1984)

Olvad az idő, mint a halvány jégvirág
És a tűnő boldogság majd véget ér
Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn
Álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél

De addig van remény, minden perc ünnepel
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát
Ó-ó, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár

Múló örömök sivár létünk színpadán
Mikor egy szó hallatán dobban a szív
Sajnos vége lesz, tudjuk már a kezdetén
Túl az álmaink ködén a semmi hív

De addig van remény, minden perc ünnepel
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát
Ó-ó-ó, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár, ó-ó

Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár, ó
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár, ó
Most, most, most