Mezítláb

ezer darabra szórja szét
a csillagok kartácstüzét
az éjjel, kétfenekű tóból
merítek eget

hiába száll, ki csak saját
szárnya közé szorult madár
nincs szemembe fúró napsugár
tavaszt gyóntat a nyár

bármerre mész, én tudom hol vagy
ha elfúj a szél én tudom hol hagy
ha szárnyát kergető madár vagy
bármerre mész én megtalállak

botladozik kátyús szívem
hiányod utánad elviszem
már minden kedvem nálad hagytam
nem vagyok magam

ha nem fogy lábad alatt az út
vagy fut veled az alagút
a halastónál újra látlak
indulok, megyek utánad

bármerre mész, én tudom hol vagy
ha elfúj a szél én tudom hol hagy
ha szárnyát kergető madár vagy
bármerre mész én megtalállak

bármerre mész, én tudom hol vagy
ha elfúj a szél én tudom hol hagy
ha szárnyát kergető madár vagy
bármerre mész én megtalállak

szaladj velem inkább
a mezőn mezítláb

szaladj velem inkább
a mezőn mezítláb
mindegy, ki mit mond

szaladj velem inkább
a mezőn mezítláb
köszönt a horizont


bármerre mész, én tudom hol vagy
ha elfúj a szél én tudom hol hagy
ha szárnyát kergető madár vagy
bármerre mész én megtalállak

bármerre mész, én tudom hol vagy
ha elfúj a szél én tudom hol hagy
ha szárnyát kergető madár vagy
bármerre mész én megtalállak

bár, bármerre mész
bár, bármerre mész
bármerre mész